Berlin történelme
A településtől a városig
A mai Berlin két legkorábbi települése Cölln, a mai múzeumsziget, és Berlin volt, mely a Spree északi partján terült el. Mindkettőt a 13. században alapították, Cölln 1237 október 28-án lett először megemlítve. Feltehetően ez Berlin alapítási dátuma. 1307-ben egyesült Cölln és Berlin egy közös várossá.
1451-ben II. Frigyes választófejedelem zavargások után székhelyévé tette a várost. Az uralkodási ideje alatt (1640 - 1688) Frigyes Vilmos megindította a város fellendülését, miután Berlinnek tüzek, a pestis és a háború által ismételten keserves csapásokat kellett elszenvednie. Ezt követően Berlin erődítménnyé lett kiépítve, és megjelentek az első díszes építmények, például a mai "Unter den Linden" utcában.
Székváros és fergeteges növekedés
III. Frigyes választófejedelem Poroszországban történt I. Frigyes királlyá való önkoronázása után 1701-ben Berlin királyi fő- és székvárossá vált. Sok ismert építmény keletkezett ekkor. I. Frigyes Vilmos (a "katonakirály"), majd II. ("Nagy") Frigyes király alatt Berlin 1740 és 1786 között Poroszország vezető iparvárosává tudott fejlődni.
Knobelsdorff építőmester alatt Nagy Frigyes az architektonikus újjáalakítást is folytatta. A lakosság száma már túlhaladta a 150.000-t. Kiváltképpen Nagy Frigyes által lett a művészet és kultúra, tudomány és kutatás előmozdítva. Emellett Berlin lett a felvilágosodás központja.
1806 és 1808 között Napóleon csapatai elfoglalták a várost. De az 1814-ben történt lipcsei népek csatájában szerzett győzelem után a Napóleon által birtokba vett quadriga a Brandenburgi kapuhoz lett ismét visszavezérelve. Schinkel pompás klasszicisztikus építményei és Lenné művészies parkjai a következő évtizedekben keletkeztek. A 19. század közepétől a gazdaságnak egy erőteljes fellendülésben volt része, a lakosság gyorsan növekedett.
A Német Birodalom fővárosa
A Német Birodalom alapításának idején 1871-ben több mint 800.000 ember élt Berlinben. I. Vilmos, 1861-től 1888-ig Poroszország királya, német császárrá lett koronázva. Berlin a Német Birodalom fővárosa lett, és 1895-ben jóval több mint másfél millió lakos élt itt. 1888-tól 1918-ig az utolsó német császár, II. Vilmos uralkodott, aki az első világháború után 1918-ban száműzetésbe vonult.
1918-ban az első világháborút követő kapituláció a Birodalmat és a fővárost egy súlyos válságba taszította, amelyből a köztársaság keletkezett. Nehéz gazdasági feltételek és forradalmi zavargások ellenére a húszas években virágzott a kulturális élet. Innovatív színpadi rendezések, pompás filmbemutatók, tempós varieték és a páratlan éjszakai élet jellemezte a "Golden Twenties"-t (arany húszas éveket) Berlinben.
1933-ban lett Adolf Hitler birodalmi kancellár. A hatalomátvétellel megkezdődött a zsidók, kommunisták, homoszexuálisok, ellenzékiek és sok más kisebbség üldözése. A város legsötétebb fejezete vette kezdetét.
1936-ben Berlinben rendezték meg a XI. nyári olimpiai játékokat, és csak kevesen sejtettek valamit Hitler nagyzási hóbortjáról. Amikor 1939 szeptember 1-én megkezdődött a második világháború, Berlinnek 4,5 millió lakosa volt.1943-ben kezdetét vették a légitámadások a városra, amelyeknek az 1945 május 8-ai kapitulációig a lakásállománynak majdnem egy harmada, valamint sok történelmi építmény álduzatul esett.
Újjáépítés és kettéosztás
A nemzetiszocialisták rémuralma után, tehát a második világháború befejezésekor 1945-ben, a város egy romterület volt. A lakosok száma szinte megfeleződött. A négy győztes hatalom - a Szovjetunió (kelet), az Amerikai Egyesült Államok (délnyugat), Nagy-Britannia (nyugat) és Franciaország (északnyugat) - felosztotta egymás között a város területét.
1948 június 25-től a Szovjetunió blokád alá vette a három nyugati övezetet. A szövetségesek egy légihíddal és az úgynevezett „mazsola bombázókkal“ segítettek a városnak, úgyhogy Berlin ostromzára 1949 május 12-én, majdnem egy év után, befejeződött.
A Német Demokratikus Köztársaság alapításakor 1949 október 7-én Keletberlin vált az NDK fővárosává. Az NDK kormánya a város keleti részében foglalta el a székhelyét. De ekkor még a berliniek minden nehézség nélkül átjuthattak Berlin nyugati részébe, például munka céljából.
Az 1961 augusztus 13-án emelt fal végül megpecsételte Berlin kettéosztását. Ezután a keletberliniek sem szakmai, sem családi okokból nem tudtak a város nyugati részébe utazni. A kilépési engedélyt szabályozó megállapodás csak John F. Kennedy látogatása után 1963-ban lett megkötve. Az úgynevezett „könnyek palotája“, a Friedrich utcai állomás nagy váróterme, ebben az időben egy nagy szerepet játszott.
A fal ledöntése és az újraegyesülés
1989 november 9-ei éjszakán következett be a berlini fal hirtelen megnyitása, miután NDK-polgárok már hónapok óta menekültek Magyarországon és Csehszlovákián keresztül nyugatra. Az egész város, az egész ország ünnepelt! Ettől a pillanattól kezdve az egykori NDK polgárai ismét szabadon mozoghattak.
Az 1990 október 3-ai német újraegyesüléssel Berlin ismét Németország fővárosa lett. 1999-ben Berlin újra a szövetségi kormány székhelyévé és egyidejűleg a német politika központjává vált. 1999 ápilis 19. óta az országgyűlés a képvislőházban ülésezik, amelynek a székhelye a Sir Foster Norman által restaurált régi országgyűlési épületben található.
Az üvegkupolája azóta a berliniek és a világ összes tájékáról érkező turisták számára látványosságnak számít. 2000 januárában a „Berlinale“ alkalmából megnyílt a Sony Center, és kiegészítette a teljesen újonnan átalakított központot a Potsdami téren.
Többet megtudhat Berlin történelméről sok részlettel a •www.wikipedia.org oldalon.
Bővebb információk a következő nyelveken állnak a rendelkezésükre:
ALPADIA Berlin • D-10827 Berlin • Hauptstraße 23/24
+49 30 7811076 • • Várostérkép és útleírás
